Megjelent az esküvőnkről egy rövid kis összefoglaló az Esküvő Trend Magazinban 2017/2 számában, áprilisban. A cikk bővebb változatát az "Akasztják a hóhért" c. cikksorozatban tudjátok elolvasni a blogomon.
A Magazinban megjelent cikk pedig ez volt:
"Agócs Virág esküvőszervező és Kapuvári Gábor esküvői fotográfus esküvője elmeséli, milyen az, ha az ember kipróbál valami olyat, amit másoknak számtalanszor ajánlott, megtervezett, majd kivitelezett.
Néhány jó ötletet is megosztanak Veletek.
MILYEN RUHÁBAN JÖJJENEK A VENDÉGEK?
Szerettük volna, ha nem tematikus az esküvőnk, viszont színben amennyire csak lehet, harmonikusan mutat kis csoportunk. Dress kódként pasztellszíneket kértünk a meghívottaktól.
GYEREKKEL VAGY NÉLKÜLE?
Nagy fejtörést okozott az is, hogy a vendégeket gyerekkel vagy nélkülük hívjuk meg, és ezt hogyan mondjuk el nekik… A párok minden évben felteszik nekem a kérdést, hogy lehet elkerülni a sértődést. Nálunk egy gyermek eleve adott volt, mivel Bodzánk már 5 éves nagylány. Ő volt a sziromszóró koszorúslányom, ügyesen előttem egyedül jött be a bevonulásnál. Visszatérve a problémára, úgy döntöttünk, hogy majd a vendégeink eldöntik, szeretnének-e kettesben kirúgni a hámból és velünk bulizni egyet, vagy családostól jönnek gyerekekkel és korán lelépnek. Mi annyit mondtunk, hogy gyerek lesz, mivel Bodzánk is ott lesz, de jobb, ha tudják, hívtunk egy szuper zenekart, akik csupa táncolható slágert játszanak és vettünk sok finom házi pálinkát…
HOL LEGYEN? KINT VAGY BENT?
Egy hajó lett a választásunk, amin menet közben meg lehetett tartani a szertartást a Dunán. Szerencsére októberben is gyönyörű napot fogtunk ki, így a hajó fedélzetén, menet közben tarthattuk meg az esküvőnket. Paulik Évi szertartásvezető szertartásain már többször könnyeztem, biztos voltam benne, hogy bájos, kedves személyisége, odaadása páratlan. Még ő is megkönnyezte a ceremóniánkat, a vendégekről nem is beszélve. Személyre szabott, egyedi szöveget írtunk vele együtt, amiben szerepelt a megismerkedésünk története is. A vőlegényem és én is egy-egy mondatban megfogalmaztuk, miért szeretjük a másikat, de attól féltem, elsírom a sminkemet, ha nekem kell felolvasni, így ezt is Évi tolmácsolta helyettünk.
– CSAK HABCSÓKRUHÁT NE! – kérte a vőlegény.
– HÁT DE!
Rendszeresen kísérem a menyasszonyaimat a próbáikra, de mikor az ember magának keres, az más. Gáboromtól azt a megkötést kaptam, hogy nem lehetek abroncsos habcsók nagy fehér ruhával. Sok menyasszonyt látott már, akinek tökéletes alakja volt és előnytelenül eldugta egy ostoba, nagy ruha mögé. Persze, hogy én is egy nagy habcsókba szerettem bele… Jött a dilemma, hogy leharapja-e majd a fejem, ha meglát benne…? Vagy keressek másik ruhát…? Azért is a habcsókomat akartam. A vőlegényem nem épp tipikus konfekció méret, ugyanakkor a színbeli elképzelésünk is adott volt, így divattervezővel oldottuk meg az ő ruha kérdését.
KÖSZI, DE... IGEN!
Rengeteg elcsépelt köszönőajándékot lehet kapni, amiknek nagy részét a vendégek ott hagyják vagy kidobják. Nem akartunk felesleges dolgokat adni. Mi másnapos csomagokat készítettünk. Rágó, nescafé, aspirin, savlekötő, sebtapasz, vitaminok kerültek egy nagy vöröskereszttel és a nevünkkel ellátott papír zacskóba. A vendégek elnevették magukat, ahogy meglátták.
HANGULATINDÍTÓ
Minden esküvőre kell valami kis játék, ami beindítja a bulit. Nem kell erőltetni, és nem kell sok, de valami azért legyen. A 70 fős vendégseregünkben sok pár volt, akik senkit sem ismertek, így az asztaltársasággal ott találkoztak először. Kellett egy játék, ami hozzánk köthető, személyes, de nem lerágott csont. Ami segít elindítani a beszélgetést. Külföldön „I Spy” néven ismert fotós játék ötlete ragadott meg, és ennek átalakításával született meg az esküvős játékunk. Minden asztaltársaság (8 fő) kapott egy polaroid fényképezőgépet, feltöltve 10 filmmel. Adtunk egy 10 feladatot tartalmazó listát is, miket fotózzanak le. Bemelegítő feladat volt a 8 fős csoportkép készítése. A vacsora művészi megörökítése aratott még nagy sikert, amire számos kreatív megoldás érkezett, az egymást etető párocskán át, az olívabogyó szemű kollégákig, mindenféle. Az asztaloknak csapatban, együtt kellett dolgozniuk, a képeket egy nagy montázsba kellett ragasztaniuk. Mi zsűriztünk. A fődíj: egy grillparty, nálunk.
VÉGÜL
Sok boldog arc, csillogó szemek a fotókon. Mégis… az egyetlen kristálytiszta arc, akit végig magam előtt láttam: a vőlegényemé volt, aki ezen a napon látott meg először a ruhámban. A „habcsókom” átment a vizsgán, Gábor szeme könnybe lábadt, mire odaértem mellé, már én is a könnyeimmel küzdöttem. Percekig csak álltunk egymással szemben, a másikat csodálva. Kívánom minden menyasszonynak, hogy hasonló euforikus bevonulása legyen."
