Tegnap a kislányomnak hangosan olvastam esti mesét: a Csizmás Kandúrt. Kislányom elaludt, mi pedig jót nevettünk párommal, mikor megállapítottam, hogy Csizmás Kandúr nem más, mint az egyik legelső esküvőszervező! És ez a mese milyen találó választás volt, mert pont rólam szólt... 🙂
Azoknak, akik kedvet éreznek egy kis mese olvasáshoz, fogadjátok szeretettel tegnapi mesénket:
Csizmás Kandúr
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy molnár. Amikor megöregedett, mindenét három fiára hagyta. A legidősebbé lett a malom, a középső fia kapta a szamarat, a legkisebbnek csak a macska jutott. De nem akármilyen macska volt az! Így szólt a fiúhoz: -Kedves kis gazdám, hidd el, nem csináltál rossz üzletet azzal, hogy magadhoz vettél. Ravasz vagyok, és lám, még beszélni is tudok. Ha megbízol bennem, nemsokára boldog ember leszel! Nincs szükségem másra, csak egy pár csizmára meg egy kalapra. A fiú hitt a macskának, és megszerzett neki mindent, amit kért. Csizmás kandúr nyomban felkereste a királyi udvart. Két szép madarat nyújtott át a királynak azzal, hogy ura és parancsolója Karabas márki küldi.
Miután Csizmás Kandúr visszatért a palotából, elvezette gazdáját a folyóhoz. Odaérve azt mondta neki, hogy vesse le minden ruháját és merüljön a vízbe. A fiú nagyon csodálkozott a macska furcsa kérésén, de azért engedelmeskedett. Nemsokára arra jött a király hintója. A kandúr torkaszakadtából kiáltozni kezdett, hogy a király meghallja. A hintó megállt, és Csizmás Kandúr elmesélte a királynak, hogyan rabolták el urának, Karabas márkinak a hintóját és ruháit az útonállók. A király megismerte a Kandúrt, és segített az ifjún. Rangjához illő öltözéket hozatott neki, és felajánlotta, hogy folytassa útját vele és leányával, a szépséges hercegkisasszonnyal.
Eközben Csizmás Kandúr előresietett. Rávette a környékbeli parasztokat, hogy mondják azt a királynak, hogy ez a vidék Karabas márki birtoka. Cserében megszabadulhatnának az őket szolgaságban tartó emberevő óriástól, aki a kastélyban lakik a dombtetőn. Amikor a király áthaladt a vidéken, a parasztok mind úgy tettek, ahogy a Kandúr meghagyta nekik. Csizmás Kandúr eközben az óriás kastélya felé igyekezett.
Az óriásról mindenki tudta, hogy varázsló. Csizmás Kandúr, ahogy a kastélyba érkezett, így szólt hozzá: -Azt híresztelik rólad, hogy azzá tudsz változni, amivé csak akarsz..... De én nem hiszem, hogy egy ekkora óriás létedre kisegérré tudnál változni..... A hiú óriás egy szempillantás alatt kisegérré változott. A Kandúr csak erre várt. Rávetette magát az egérre, és azonnal lenyelte! A király hintója épp akkor érkezett a kastély elé. Csizmás Kandúr elébük sietett, hogy fogadja a királyt, a hercegkisasszonyt és a gazdáját. Végigvezette őket a fényűzően berendezett kastély termein. Elmondta, hogy mindez Karabas márki tulajdona. A király csodálkozott, dicsérte az ifjú gazdagságát és vendégszeretetét. Végezetül megkérdezte, hogy volna-e valamilyen különleges kívánsága. A fiú, aki rögtön beleszeretett a hercegkisasszonyba, kis tétovázás után a királytól lánya kezét kérte.
Az uralkodó feleségül adta hozzá a lányát, a hercegkisasszonyt. A molnár harmadik fia, aki csak egy macskát örökölt, boldog volt egész életében hitvesével és kedves Csizmás Kandúrjával együtt. "