Az esküvőszervező és az esküvői fotós esküvője
Idegen terepen:
A szertartás helyszíne, a hajó tetőterasza.
a szervezői feladatok nagy részével gyorsan haladtunk, rutinból mentek a dolgok, azonban jött az ismeretlen rész, ami még nekünk is új volt. Egyik ilyen volt a saját vendégeink kezelése. Meghívók gyártása, átadása, a vendégekkel való kapcsolattartás, a dress kód, az ajándék kérdése, a programok kommunikálása a vendégek felé. Tematikát nem választottunk végül az esküvőhöz. Felmerültek különböző, néha vad ötletek is, mint például a Gatsby vagy a Disney. Aztán megtaláltam álmaim ruháját, ami meghatározta a továbbiakat. A dekoráció stílusát és színvilágát és Gábor öltönyét.
Dress code:
szerettük volna, hogy ha nem tematikus az esküvőnk, legalább színben amennyire lehet, harmonikus legyen a kis csoportunk. Pasztellszíneket kértünk a meghívottaktól.
Gyerekek az esküvőn:
Kislányom a koszorúslányom. Előttem vonult be és szórta a rózsaszirmokat.
nagy fejtörést okozott az is, hogy a vendégeket gyerekkel vagy gyerek nélkül hívjuk el, és ezt hogy kommunikáljuk feléjük. Örök dilemma, minden évben felteszik nekem a kérdést, hogy lehet elkerülni a sértődést, mit mondjanak a vendégeknek. A sok osztott jó tanács után saját bőrömön is kipróbálhattam, hogy mennyire működnek ezek. Nálunk egy gyermek eleve adott volt, mivel Bodzánk már 5 éves nagylány. Ő volt a sziromszóró koszorúslányom, aki szuper ügyesen előttem egyedül jött be a bevonulásnál. Visszatérve a problémára, úgy döntöttünk, hogy majd a vendégeink eldöntik, hogy szeretnének-e kettesben kirúgni a hámból és velünk bulizni egyet, vagy családostól, gyerekekkel jönnek el és korán lelépnek. Ezt a kérdést szegeztük nekik, amikor megkérdezték, hogy mit szeretnénk. Mi annyit mondtunk, hogy gyerek lesz, mivel Bodzánk is ott lesz, így ha elhozzák nem fog unatkozni. De jobb, ha tudják, hogy hívtunk egy szuper zenekart, akik csupa táncolható slágert játszanak és vettünk sok finom házi pálinkát. A legtöbben végül a bulizást választották, és velünk táncoltak reggelig. Bodzánk sem maradt egyedül, két kislány társasága szórakoztatta az este, éjfélig bírta a tempót.
A szertartás:
Gábor miközben engem vár.
ennek problémája egyre jobban befészkelte magát a fejünkbe. Ezzel a kérdéssel még nem találkoztunk, hiszen a minket megkereső pároknak már határozott elképzelése van arról, hogy mit szeretnének. Vagy ha nincs, akkor is ez az ő döntésük, amibe nem avatkozunk bele. Hol legyen, kint szabadtéren vagy bent… Milyen legyen, egyházi és / vagy polgári?
A Spoon-hoz közeli helyszínt szerettünk volna, hogy az utazás ne nyújtsa el feleslegesen az időt. Két szertartást semmiképp sem akartunk, én sem szoktam javasolni a pároknak, mert unalmas a vendégeknek és elnyújtja a napot, elfáradnak a gyerekek és idősek, de még a felnőttek is, és korábban hazamegy mindenki. A Szent István Bazilikán gondolkodtunk, hiszen impozáns, gyönyörű, és közel is van. Azonban annyi esküvőn jártunk már, hogy valami újat, valami mást szerettünk volna. Valamit, ami sokkal egyedibb és személyre szabottabb. Egy hajó lett a választásunk, amin menet közben meg lehetett tartani a szertartást a Dunán. Szerencsére októberben is egy gyönyörű napot fogtunk ki, így a hajó fedélzetén, menet közben tarthattuk meg az esküvőnket.
A bevonulásom, a szívem a torkomban dobogott.
Mivel nem állóhajót választottunk, így hivatalos anyakönyvvezetőt sem hívhattunk. Megmondom őszintén, hogy nem is akartam hivatalosat hívni, mivel Paulik Évi szertartásvezető szertartásain már többször könnyeztem, biztos voltam benne, hogyha nem egyházi ceremónia mellett döntünk, akkor csakis őt szeretném. Bájos, kedves személyisége, odaadása páratlan. Még ő is megkönnyezte az esküvőnket, és a legtöbb vendég velünk együtt. Személyre szabott, egyedi szöveget írtunk vele, amiben szerepelt a megismerkedésünk is. Írtunk egy-egy rövid gondolatot is egymásnak arról, hogy miért szeretjük a másikat, de attól féltem, elbőgöm magam, ha nekem kell felolvasni, így ezt is Évi tolmácsolta helyettünk. Na
gyon megható volt. Jól döntöttünk, amikor Évit és a hajót választottuk, egy örök emlék marad, ami mindig mosolyt csal az arcunkra.
Szertartás közben a hídról kiabáltak le nekünk az emberek. "Éljen az ifjú pár!"
Ruha:
én még nem próbáltam ezelőtt menyasszonyi ruhákat, voltam több próbán, kísérem el rendszeresen a menyasszonyaimat, de mikor az ember magának keres az nagyon más. Gáboromtól azt a megkötést kaptam, hogy nem lehetek abroncsos habcsók nagy fehér ruhával. Sok menyasszonyt látott már, akinek tökéletes alakja volt és előnytelenül eldugta egy ostoba nagy ruha mögé. Persze, hogy én is egy nagy habcsókba szerettem bele… Jött a dilemma, hogy leharapja-e majd a fejem, ha meglát benne… vagy keressek másik ruhát…. Maradt a habcsókom! 🙂
Paulik Évi szertartásvezetővel.
Öltöny:
Gábor nem épp egy tipikus konfekció méret, ugyanakkor a színbeli elképzelésünk is adott volt, így egy rövid próbálkozás után feladtuk és csináltattunk neki egy öltönyt Fink Evelin divattervezővel. Evelin a ruhámhoz és Gáborhoz, illetve az esküvőnk stílusához igazította az öltönyt. Az ember nem is hinné, mennyi pici apró részlet van, amire ő odafigyelt. Az összhatás magáért beszél, megérte megbíznunk benne.